Anyegin (folytatás): A különös ismeretlen

Anyegin:
-A különös ismeretlen-


A pillanat megtörve hevert
Anyegin s Tatjana nem szólt
Köztük a sors már falat emelt
A levegő könnyeket szórt
A remény, mint félénk vörösbegy
Fáról megrémülve elröppent
Mintha az idő kereke
Nem tudná mi a szerepe
A teremben minden megfagyott
Főszereplőnk zűrzavarban
Gondolatok fogságában
Tétovázva mindent föladott
Faragatlan mód léptei
Szótlan hagyták elsietni

Mily modortalan viselkedett
Csak elfutott tiszteletlen
Fellökött vakon embereket
Fájdalom ébredt lelkében
A világ, mint vékony üveggömb
Minden része szilánkosra tört

Moszkva pokoli helynek tűnt
Őt szilánkok szúrták mint tűk
De ő valós könnyet nem vetett
A büszkesége nem hagyta
Gyengeségét nem mutatta
Ilyesmit ő nem engedhetett
Az érzelmeit másokkal
Ő soha meg nem osztotta

Anyegin meg nem állva futott
Szörnyű gondolat született
Elültettek benne egy magot
Mit az élet most kikeltett
Boldogságát itt nem lelheti
Testét a mély folyóba veti
A kék madár nem kedvelte
Nem mutatkozott előtte
Anyegin léptei megálltak
Magas híd széléhez értek
A lábai megremegtek
A vízi morajlást hallgatta
A mély sötétje hívta meg
Itt az idő, induljon.. mehet..

Már minden szépség tönkrement
A szeretet már elveszett
Ködös mélységben ezt nem leled
Vagy talán nem is létezett
Képzeletében már elmerült
A folyó sötétjébe került
Tétovázva elmerengett
A végzetébe tekintett
Életét gyorsan lepergette
Mielőtt a mély ölelné
Körbevenné mindörökké
Emlékeit most felidézte
S már lépett ki remegve
Ugrani készült a mélybe

De egy finom kéz nyúlt utána
S hangja dühösen csengett fel
- Mit tesz ily mód elhatározva?
 Életét miért hagyná el? -
Főszereplőnk hátrapillantott
Léptével visszafordulhatott
Egy mérges pillantás érte
Féltve, mint aki ismerte
Kék szemek néztek vissza reá
Volt fekete loknijai
Szürke hatású tincsei
Ki lehet az idegen leány?
Rózsaszín kalap virággal
Beleöntve szép ruhába

- Életét eldobva föladni
Elengedni amit kapott
Csak olyan, mint megfutamodni
Harc nélkül mindent otthagyott -
Oktatta ki a fiatal lány
Ki még húsz éves sem múlt netán
Anyegin szótlan hallgatott
A bűbájos lány folytatott
- Ön még oly mértékben fiatal
Még is miért dobja el azt?
Mi oly sok szépséget adhat
Minek csodája sosem halhat
A világ mint virágos rét
Sosem veszíti el színét

Anyeginre nézett aggódva
Felsóhajtott és nevetett
Anyegin nézte csodálkozva
A furcsa személyiséget
Világában szinte elveszett
Már nem tudta mit is tehetett
Nem számított mi is legyen
Célja e életben elvészen
- Nem fog válaszolni már nekem?
Egy szóval sem húz közelebb
Hogy segítségére legyek
Ha ön így szeretné.. hát legyen
De önt magára nem hagyom!
Velem jön! most kell teáznom

Anyeginbe karolva húzta
Hozzájuk egy nagy kastélyba
Főszereplőnk ezt is furcsállta
Életét a sorsra hagyta
Ez a lány most hagy irányítsa
Lelke  sorsát kezébe adta
Az ismeretlen csak húzta
Határozottan vonszolta
Anyegin mindvégig fürkészte
Nem értette miért teszi
Miért kellett megmenteni
Útjukon csak is őt figyelte
Titkát megfejteni kéne
De elérni nem remélte

A kastély elegánsan állott
Egy magas, nagy ajtó tárult
Rajta a két személy átvágott
Az ajtó mögöttük bezárult
Egy komornyik kissé meghajolt
A lány rápillantva mosolygott
- Családom messze időzik
Kellemetlenség nem éri -
Hangja megnyugtatva hangzott fel
Anyegin kérdve pillantott
A lány egy szobába rontott
Gyorsan.. mint ahogy minden mást tett
Az időt kell megelőzni
A jövőben akart élni

Anyeginünk a múltba vágyott
A jelenből menekült volna
Valamit a múltban elhagyott
A jövő már őt nem vonzotta
A komornyik most teát hozott
A lány érte nyúlt,belekóstolt
- Most talán hallhatom szavát?
Miért akarta a halált?
- Jevgenyij beadta derekát
Kissé tétovázott ugyan
De rég megtört valahogyan
És most szóra nyitotta ajkát
Elmesélte történetét
Talán már egész életét

- Lehet a múltban elrontotta
Hibája a múltba égett
De a jövőt alakíthatja
Van remény.. csodás ígéret
 Van hogy az élet megtör minket
De kapunk új lehetőséget
Feladni csak nagy ártalom
Elveszni nem hagyhatom
Rengeteg elkövetett hiba
Már inkább nem is halmoznánk
Azt hisszük csak rosszat hoz ránk
De minden rossz jónak nyit utat
A hibáinkból tanulva
Nem ér el ugyanaz újra

Anyegin csodálva hallgatta
Érezte nagy kitartását
Erőt és boldogságot kapva
A szavak lelkén folytak át
A lány csak mosolygott s folytatta
- Most talán a bánat megfojtotta
Gyenge.. elhagyná világát
De látnia kell a csodát
Ahogy virágok nyílnak egy fán
A nap besüt az ablakon
Fényt ad egy új napon
S Mosolyog más ember mosolyán
Látni kell hogy van mi fontos
Nem minden csak rossz és gonosz

Próbáljon őszintén örülni
Boldogságát meglelheti
Hiszem.. tudna újra szeretni
Egy barátot megkedvelni
A szeretet mely életben tart
Minket mindig ölelt, betakart
Ezt keresse .. még kutassa
Én hiszem.. megtalálhatja-
E szavakra új remény csillant
Anyegin már máshogy látta
Az életben új célt kapva
Új gondolatsorra találva
Boldogságra, s új barátra
Már mindent másként csinálva